Cinege 

Elterjedés:

Európában csak a legészakibb területekrõl hiányzik. Keleten Nyugat-Szibériáig terjed. Észak-Afrika nyugati partvidékein is fészkel. Hazánkban az erdõs, bokros élõhelyeken gyakori madár.

Fészkelõhely:

Lombos és elegyes, gazdag aljnövényzetû erdõk lakója. Kedveli a nedves patakvölgyeket, erdei mély utak környékét. Ritkábban ártéri erdõkben, nagyobb parkokban, a városok zöldövezeti részein, bokros kertekben is költ.

Költési idõ:

Évente rendszerint kétszer, április-májusban, illetve június júliusban költ.

Fészkelés:

A fészkelõhelyen elõször a hímek jelennek meg. A késõbb érkezõ tojók választják párjukat és vele a revírt is. A hímek - mint az énekesmadaraknál általában - többségben vannak. Évente 20% is pár nélkül maradhat. Ezek esetenként zavarhatják a költést. A fészek helyét a tojó választja ki, és egyedül épít. A hím a közelben énekel, néha kíséri párját. A fészek elhelyezése nagyon különbözõ, és a vörösbegy nagy alkalmazkodóképességét bizonyítja. Talajmélyedésben, gyökerek alatt, erdei híd gerendáján, farakás között, a bokrokban heverõ üres bádogkannában, néha mesterséges fészekodúban is költ. Ez utóbbira magyar adatok is vannak. A fészekanyagot (az alap száraz levelekbõl és mohából, a csésze finom gyökerekbõl, mohából és szõrszálakból áll) hordja. A tojások száma 6-7. A tojó az utolsó tojás lerakása után kezd kotlani. A hím általában nem váltja fel, de amikor párja idõrõl idõre eltávozik a fészekrõl, eteti azt. A kotlási idõ 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják el a fészket. Egyenként rejtõzködnek a közelben, ahol szüleik tovább táplálják õket.
A vörösbegy a hazai erdõkben a leggyakoribb kakukkgazda.

Táplálkozás:

Szinte kizárólag állati eredetû táplálékkal él, csupán õsszel (és az áttelelõk télen) fogyaszt növényi anyagokat is (fekete bodza bogyóit, télen hullott almát). Fõként különbözõ rovarokkal és pókokkal táplálkozik.

Vonulás:

A tavaszi vonulás fõ ideje március második és április elsõ felére esik, az õszi októberben éri el a csúcspontját. Ezekben az idõszakokban a vonuló példányok kerte-ben, árokparti bokrosokban, élõsövényekben mindenütt megfigyelhetõk. A magyar állomány a gyûrûzések adatai szerint dél-délnyugat felé vonul, a többi között Olaszországból, Korzikából, Spanyolországból és Tuniszból vannak visszajelentéseink. A vörösbegy rendszeres áttelelõ (elsõsorban a hímek), e példányok legalább egy része távolabbról érkezik hozzánk.

Védelem:

A hazai állományt nem fenyegeti veszély, de a nálunk telelõk védelemre szorulnak. Apróra vágott almával, fõtt hússal, sajttal, lisztkukaccal etethetjük õket. Eredménnyel járhat tág szájú fészekodúk viszonylag alacsonyan - 50-100 cm - való kihelyezése is.

Bármilyet, amit folyamatosan fel tudsz tölteni. 1-2 nap kihagyás végzetes lehet a madarakra nézve.
Ha elkezdted az etetést, akkor tavaszig folytatni kell!

Én az önetetős megoldást szeretem, mert elegendő 3-4 naponta tölteni. Minél nagyobb a tartály, annál ritkábban kell tölteni.

Az én etetőmben egy kivehető 0,5 literes tartály van. Ezt napi 8-10 madár látogatja szinte folyamatosan. Ezzel a forgalommal 4-5 naponta kell újratöltenem.

Ezért elég nagy mennyiségű eleség legyen raktáron!

Az etetőt úgy célszerű építeni, hogy messziről is könnyen látható legyen az eleség szintje. Az sem baj, ha az utántöltéshez nem kell az egészet szétszedni.

Sok jó leírás van az Interneten. Néhányat kigyűjtöttem:

JÓMADARAK

MADÁRBARÁT VÁROS

 Etető PET palackból:  VÁSÁRLÁS

Barkácsolóknak:

Elterjedés:

Európában, Észak-Afrikában és Elõ-Ázsiában költ.
Hazánkban mindenfelé elterjedt, ahol fészkelésre megfelelõ helyet talál.

Fészkelõhely:

Elsõsorban az idõsebb lomberdõket kedveli. Minden olyan élõhelyen költ, ahol a széncinege is megtalálható. Kisebb számban megtelepszik gyümölcsösben, városszéli kertben, parkban és ártéren is.

Költési idõ:

Az elsõ tojásokat április elején, általában néhány nappal korábban rakja mint a széncinege. Egy-egy területen a párok egyszerre kezdik a költést. A populáció kisebbik része május végén, június elején másodszor is költ.

Fészkelés:

A szén- és a kék cinege közös élõhelyén a fészkelési helyekért és bizonyos esetekben a táplálékért is versenghet. A fészkelési helyért folytatott harcot csökkenti az, hogy a kék cinege, kisebb termeténél fogva, a szûkebb nyílású odút is képes elfoglalni. Ha teheti, magasabban elhelyezkedõ odút választ. A kevés gyökér- és fûszál alapra sok mohából épített, szõrrel bélelt, 6-9 cm magas fészket a tojó építi. A hím is hord fészekanyagot, de azt a tojó építi be. A tojások száma 6-14, kivételesen 15 is lehet. Ritkán az is elõfordul, hogy két tojó azonos fészekbe rakja tojásait. Ilyen esetben a tojásszám az említettnél nagyobb. A tojó 14 napig üli a tojásokat. Hideg, esõs tavaszokon 20-21 napos kotlás is lehetséges. A fiókák 18-22 napig maradnak a fészekben, ezalatt mindkét szülõ táplálja õket.

Táplálkozás:

Táplálkozóhelyei és tápláléka is erõsen hasonlít a széncinegééhez. A költési idõben szinte kizárólag lepkehernyókkal (tölgy-ilonca, kis téliaraszoló, fésûscsápú bagolylepke fajok) és a pókokkal (zöld keresztespók, kalitpók és karolópók) táplálkozik. Esetenként elfog néhány poloskalárvát, lószúnyogot, bársonylegyet és bogarat is. Kisebb termete miatt többet tartózkodik a vékonyabb gallyakon, ahol a széncinegét ritkábban figyelhetjük meg. A szén- és barátcinegéhez képest többször keresi és fogyasztja táplálékát az ágakon háttal lefelé függeszkedve. Õsszel és télen más cinegefajokkal együtt vegyes csapatokban kóborolva keresi élelmét. Ilyenkor a széncinegéhez hasonlóan petéket, pajzs- és levéltetveket, bogarakat, pókokat és növényi terméseket fogyaszt.

Állománynagyság:

Mindenfelé gyakori. A költõ párok hektáronkénti száma általában kevesebb, mint a széncinegéé.

Vonulás:

Állandó, illetve kóborló madár. Télen a szén- és a barátcinegékkel, királykákkal, csuszkákkal és fakuszokkal vegyes csapatokban költõterülete közelében kóborol. Gyakran megfigyelhetjük nádasokban is.

Védelem:

Erdõ- és mezõgazdasági jelentõsége nagy, mivel táplálékában tömegesen szerepelnek a különbözõ rovarkártevõk. A korszerû gazdálkodásban egyre kiterjedtebben alkalmazott biológiai védekezés fontos tényezõje lehet. A természetes fészkelõhelyek hiányában mesterséges odúkkal telepíthetõ. A kék cinege legszívesebben a 26-28 mm átmérõjû bejárónyílással ellátott odút foglalja el. A hazai állomány egészében nem veszélyeztetett. Esetenként a pele, a menyét vagy az erdei sikló elpusztíthat egy-egy fészekaljat, de ez a fészkelõk számát lényegesen nem befolyásolja. A téli idõszakban gyakran keresi fel a madáretetõket. Szívesen fogyasztja a kihelyezett napraforgót, tökmagot, szalonnabõrkét vagy faggyút.

Előfordulása

Egész Európában, Nyugat és közép-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Parkok, útszéli fasorok, gyümölcsösökben találjuk meg. Észak-Amerikába az emberek vitték be, de később elvadult. Ezen kívül betelepítették még a következő országokba: Zöld-foki-szigetek, Bermuda-szigetek, Uruguay (onnan később átterjedt Argentína és Brazília területére is), Ausztrália és Új-Zéland
Alfajai

Megjelenése

Hossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege tizennégy, tizenkilenc gramm. A fejük feltűnően piros-fehér-fekete sávos, ez a fiatalokról még hiányzik. Nyaktöve, válla és háta sárgás, begye, melle oldalai élénk vörhenyesbarnák. Torka, farcsíkja és a hasi oldal többi, eddig meg nem említett része fehér. Szárny világosbarna, fekete és fehér mintázattal.

Életmódja

Magokkal, hernyókkal és bogarakkal táplálkozik. Rövidtávú vonuló.
Szaporodása

Parkok, gyümölcsösök fáira rakja növényi anyagokból készített fészkét. Fészekalja 5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik, a kirepülési idő még 14-15 nap.

Védettsége

Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 10000 forint.

Elterjedés:

Eurázsiai és észak-afrikai elterjedésû faj. Hazánkban mindenfelé költ, ahol természetes vagy mesterséges fészekodúkat talál.

Fészkelõhely: Optimális élõhelyei a lomberdõk, azok közül is elsõsorban az idõsebb tölgyeseket kedveli. Rendszeresen költ fenyvesekben, ártéri erdõkben, mezõgazdasági területeken, városi parkokban és kertekben is.

Költési idõ:

Az elsõ tojásokat az idõjárástól függõen április elején vagy közepén rakja le. Június elején a populációk egy része másodszor is költ. A másodköltések aránya annál kisebb, minél sikeresebb volt az elsõ költés.

Fészkelés:

Természetes vagy mesterséges odúkban költ, de megtalálhatjuk fészkét postaládában, fali üregben vagy vasúti rámpa rúdjában is. Az alacsonyabban levõ fészkelõhelyeket kedveli. A hím tél végén, kora tavasszal foglalja el a revírjét, és a költés ideje alatt védelmezi a fajtársakkal szemben. A revír nagysága a környezettõl függõen 0,2-1,0 ha lehet. A tojó egyedül építi a gyökér- vagy fûszál alapra sok mohából összehordott fészkét, amelynek csészéjét szõrrel és egyéb puha anyaggal béleli. A tojások száma 6-13. A tojásokat általában naponta, a délelõtti órákban rakja. A kotlás az utolsó tojás lerakása elõtt 1-3 nappal kezdõdik és 14 napig tart. Csak a tojó kotlik, ha elhagyja a fészket, a tojásokat szõrrel takarja be. Az elsõ fióka kikelését követõen 2-3 napon belül a többi is kibújik a tojásból. Az elsõ költésbõl származó fiókák a második fészekalj kikeléséig a fészekodú közelében maradnak.

Táplálkozás:

A fiókanevelés idején legfontosabb táplálékát a hernyók képezik. Ezek közül elsõsorban a lombozatban élõket (kis és nagy téliaraszoló, tölgyilonca és a különféle bagolylepkefajok) kedveli. Sokszor megfigyelhetõ, hogy a nagyobb hernyók erõs kitines fejét lecsípi, és úgy eteti meg a fiókákkal. Pókokat is gyakran fogyaszt, fiókák táplálékából nagyobb számban kerültek elõ lombozatban élõ karoló- (pl. aranyos karolópók) és keresztespókok, valamint a talajon élõ farkaspókok. Ritkábban elfog egy-egy lószúnyogot, bogarat, szöcskét és poloskát is. Téli táplálékát bogarak, levél- és pajzstetvek, pókok, illetve különbözõ magvak alkotják. A széncinege a többi cinegefajhoz hasonlóan a lombkoronaszintben táplálkozik, de õsszel és télen gyakran keresi zsákmányállatait a talajon is.

Állománynagyság:

Mindenfelé gyakori fészkelõ. Megfelelõ fészkelõodúk esetén tölgyesekben hektároként 1-4 pár is költhet. A túl sûrû populációkban jelentõsen megnõhet a természetes ellenségek, az erdei sikló, a menyét és a nagy pele által elpusztított fiókák aránya.

Vonulás:

Állandó, illetve kóborló madár. A hazánkban költési idõszakban gyûrûzött cinegék nagyobbik része helyben marad, kisebbik része viszont messzire elkóborolhat pl. dél felé Olaszországba vagy észak felé Lengyelországba. A gyûrûzések azt mutatják, hogy a tõlünk északabbra, Szlovákiában, Lengyelországban vagy Oroszország keleti területén költõ egyedek egy része rendszeres téli vendég nálunk.

Védelem:

Gyakorisága és nagyfokú alkalmazkodóképessége miatt hazai állománya nem veszélyeztetett. A korszerû erdõgazdálkodás következtében erdeink nagy részébõl kivágják az elhalt, korhadt, odvas fákat, ezért nemcsak a széncinege, hanem az összes odúlakó madár fészkelési lehetõsége is csökken. Az ilyen területeken 32 mm-es bejárónyílású mesterséges fészekodúk kihelyezésével elõsegíthetjük megtelepedését. Az erdõ korától, összetételétõl és sûrûségétõl függõen célszerû hektáronként 4-6 odút kihelyezni. Az áttelelõ példányok táplálékát madáretetõkbe kirakott napraforgómaggal, tökmaggal, dióbéllel vagy faggyúval egészíthetjük ki.