Cinege 

Ma kipróbáltam a videózás egy másik módját. A lényeg, hogy az etetőt az ablakpárkányra raktam, és a kamerát az ablakon belül helyezem el. Előnye a módszernek, hogy bentről egy rövid USB toldóval össze lehetett kötni a kamerát a géppel. Hátránya, hogy a hangot nem lehetett rögzíteni. Célszerű olyan ablakot választani, amelyik napon van.

Azt gondoltam kell 1-2 nap, amíg megszokják a benti mozgást a cinegék, de 2 óra alatt megbarátkoztak a körülményekkel.

Tegnap esett 5-10 cm hó, majd éjjel delült volt az ég. Reggelre nagyon hideg, de szép napost idő lett. Az etetőn is megjelentek a cinegék. A nagy diófán a gerlék napoztak.

Egy percre megjelent az egyik fakopáncs is, de nem sikerült jó képet csinálni róla.  A lehullot maradékor a verebek ették meg a hóban.  Két fekete rigó is feltűn a földön.

Délután elkezdett esni a hó. Hirtelen nagy lett a nyüzsgés az etetőn. A széncinegék érkeztek először. Eddig szépen kivárták a sorukat, most viszont egyszerre többen is meglepték az etetőt:

Később egy kékcinege pár is csatlakozott a csapathoz:

A végén össze is csaptak a riválisok:

Elterjedés:

Egész Európában, Kisázsióban és Észak-Afrikában költ. Ázsiában Nyugat-Szibériáig terjed. Hazánkban mindenütt elõfordul az Alföldtõl, a dombvidéken át, középhegységeink legmagasabb pontjáig.

Fészkelõhely:

Eredetileg kifejezetten erdei madár volt. A nagyobb kiterjedésû középhegységi lomb- és tûlevelû erdõket éppen úgy kedveli, mint az ártéri ligeterdõket vagy a kisebb alföldi erdõtelepítéseket. Szívesen megtelepszik nagyobb parkokban, gyümölcsösökben, idõs fában gazdag kertekben, sõt mezõvédõ erdõsávokban és útszéli fasorokban is.

Költési idõ:

Április végétõl - melegebb idõjárás esetén április közepétõl - június végéig kétszer költ.

Fészkelés:

Fészkét vízszintes ágakra, elágazásokra, mohából, zuzmóból építi, és szõrrel, pihével béleli. A 9-11 cm átmérõjû és 6-8 cm magas fészket csak a tojó rakja. A hím közben hangos énekléssel védi revírjét. A fészek földtõl való távolsága tág határok között mozog. Általában 8-12 m-re fészkel, lehetõleg öreg fákra, amelynek vastag ágán jól el tudja rejteni a fészket. A teljes fészekalj 5, de ritkán 4 vagy 6 tojásból áll. 4-es fészekalj inkább csak a második költéskor fordul elõ. A tojásokat egymást követõ napokon rakja le, és csak a teljes fészekaljon kezd kotlani. A költésben a hím nem vesz részt, hanem ez idõ alatt eteti a tojót, és õrzi a fészek környékét. A fiókák legtöbbször a 13. napon kelnek ki, és 13-14 napos korukban hagyják el a fészket.

Táplálkozás:

Fõleg növény-, elsõsorban magevõ. Táplálékát a földön járva szedegeti össze, de rovarokat és más állati eredetû táplálékot is elfogyaszt. Fiókáit hernyókkal, bogarakkal, kétszárnyúakkal és pókokkal eteti.

Állománynagyság:

Általános elterjedése miatt az országos állomány nagyságát lehetetlen megadni. Néhány területre vonatkoztatott adatból következtethetünk a hazai állomány nagyságára. Kiterjedt középhegységi erdeinkben ilyen állománysûrûséggel nem számolhatunk, bár ott is rendszeres fészkelõ.

Vonulás:

A hazai állomány jelentõs része Olaszországba húzódik télire. Egyes gyûrûzési adatok szerint az Appennini-félsziget csúcsáig is eljutnak, bár többségük Közép-Olaszországban marad. Ismertek dél-franciaországi visszajelzések is. Télen északabbi területekrõl (pl. Oroszországból) érkeznek hozzánk kisebb-nagyobb csapatai.

Védelem:

Országos állománya nem veszélyeztetett.

Előfordulása

A hideg, északi részeket kivéve, egész Európában, Ázsia egy részén és Észak-Afrikában is fészkel. Életmódja elsősorban fákhoz köti, de nem csak erdőkben találkozhatunk vele. Az ember közelségét is jól viseli.

Betelepítették az Azori-szigetek, Ausztrália, Új-Zéland, Uruguay és Argentína területére. Sikertelenül próbálták meghonosítani az Egyesült Államok és Szent Ilona területén.

Megjelenése

Jól látható a sárga faroktő. Hossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–28 centiméter, testtömege 80–100 gramm. A magevőkre jellemző kúpos csőrrel rendelkezik, mely halvány hússzínű. A kifejlett hím színe élénkzöld (erről kapta nevét is), a tojó színe tompább, szürkébb. Mindkét nemre jellemző az élénksárga szárnytükör és faroktő.

Életmódja

Erős csőrével a fák és növények magvait fogyasztja, mezőgazdasági területeken károkat okozhat – igaz, a hernyókat és ormányosbogarakat pusztítja. Állandó fajnak számít, bár telente alkalomadtán kóborol. Hangadása változatos, repülés közben pergő „tyü-tyü-tyü”, a költési időszakban pedig a madarászok által „zsírozás”-nak nevezett „dzöíí”.

Szaporodása

A zöldike különféle erdőkben és az emberi tevékenység fás területein (parkok, temetők, kertek) fészkel magányosan vagy csoportokban. A fára épített fészek fűszálakból, mohából, gyökérszálakból készül, és a szülők tollpihékkel bélelik. Az 5–6 tojásból 13–14 nap költés után kelnek ki a fiókák, akik 11–14 nap múlva bekövetkező kirepülésükig fészeklakók. Évente rendszerint két fészekalj nő fel, az első április-májusban, a második a június-júliusi időszakban.

Egész Magyarországon gyakori, rendszeres fészkelő. Stabil állománya, mely becslések szerint 445 000 – 585 000 példányt foglal magában, a Duna és a déli országhatár mentén a legsűrűbb.

Védettsége

A széles körben elterjed faj a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint jó kilátásokkal rendelkezik. A zöldike Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.