Elterjedés:

Európában csak a legészakibb területekrõl hiányzik. Keleten Nyugat-Szibériáig terjed. Észak-Afrika nyugati partvidékein is fészkel. Hazánkban az erdõs, bokros élõhelyeken gyakori madár.

Fészkelõhely:

Lombos és elegyes, gazdag aljnövényzetû erdõk lakója. Kedveli a nedves patakvölgyeket, erdei mély utak környékét. Ritkábban ártéri erdõkben, nagyobb parkokban, a városok zöldövezeti részein, bokros kertekben is költ.

Költési idõ:

Évente rendszerint kétszer, április-májusban, illetve június júliusban költ.

Fészkelés:

A fészkelõhelyen elõször a hímek jelennek meg. A késõbb érkezõ tojók választják párjukat és vele a revírt is. A hímek - mint az énekesmadaraknál általában - többségben vannak. Évente 20% is pár nélkül maradhat. Ezek esetenként zavarhatják a költést. A fészek helyét a tojó választja ki, és egyedül épít. A hím a közelben énekel, néha kíséri párját. A fészek elhelyezése nagyon különbözõ, és a vörösbegy nagy alkalmazkodóképességét bizonyítja. Talajmélyedésben, gyökerek alatt, erdei híd gerendáján, farakás között, a bokrokban heverõ üres bádogkannában, néha mesterséges fészekodúban is költ. Ez utóbbira magyar adatok is vannak. A fészekanyagot (az alap száraz levelekbõl és mohából, a csésze finom gyökerekbõl, mohából és szõrszálakból áll) hordja. A tojások száma 6-7. A tojó az utolsó tojás lerakása után kezd kotlani. A hím általában nem váltja fel, de amikor párja idõrõl idõre eltávozik a fészekrõl, eteti azt. A kotlási idõ 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják el a fészket. Egyenként rejtõzködnek a közelben, ahol szüleik tovább táplálják õket.
A vörösbegy a hazai erdõkben a leggyakoribb kakukkgazda.

Táplálkozás:

Szinte kizárólag állati eredetû táplálékkal él, csupán õsszel (és az áttelelõk télen) fogyaszt növényi anyagokat is (fekete bodza bogyóit, télen hullott almát). Fõként különbözõ rovarokkal és pókokkal táplálkozik.

Vonulás:

A tavaszi vonulás fõ ideje március második és április elsõ felére esik, az õszi októberben éri el a csúcspontját. Ezekben az idõszakokban a vonuló példányok kerte-ben, árokparti bokrosokban, élõsövényekben mindenütt megfigyelhetõk. A magyar állomány a gyûrûzések adatai szerint dél-délnyugat felé vonul, a többi között Olaszországból, Korzikából, Spanyolországból és Tuniszból vannak visszajelentéseink. A vörösbegy rendszeres áttelelõ (elsõsorban a hímek), e példányok legalább egy része távolabbról érkezik hozzánk.

Védelem:

A hazai állományt nem fenyegeti veszély, de a nálunk telelõk védelemre szorulnak. Apróra vágott almával, fõtt hússal, sajttal, lisztkukaccal etethetjük õket. Eredménnyel járhat tág szájú fészekodúk viszonylag alacsonyan - 50-100 cm - való kihelyezése is.