Cinege 

Sokan szeretnének "profi" képeket készíteni a madarakról. Nekik szeretném összefoglalni a saját tapasztalataimat.

1. A madarak helyhez "rögzítése".

A madarak természetüknél fogva igen mozgékonyak. Ráadásul sokkal jobbak az érzékszerveik, mit az emberé. Így esélyünk sincs megközelíteni a célpontot észrevétlenül. Van néhány szelídebb madár, amelyiket nem zavarja az ember közelsége. A városban etetett galambok, verebek, rigók, pintyek akár 1-2 méterről is fotózhatók. A legtöbb madarat viszont a lencse elé kell csalogatni. Télen az etető, nyáron az itató a legjobb erre a célra. Mindkettőt eleve úgy kell megépíteni, hogy a fényképezéshez megfelelőek legyenek a körülmények.

2. Háttér

Nagyon fontos a képeken a háttér. Kiábrándító egy piros vödör, vagy egy autó a háttérben. Keresni kell egy homogénebb hátteret. Egy lombos fát, vagy egy farakást. Csak természetes anyagok jöhetnek szóba. A háttér jó messze legyen az itatóról, hogy a képen elmosódott legyen.

3. Az itató helye

Ha jó helyre telepítjük az itatót, akkor a víz felszínén a háttér színe fognak visszatükröződni. Ehhez a fényképezőgépnek alacsony szögben kell rálátnia a vízre. Vagy gödröt ásunk a lesnek, vagy az itatót emeljük meg. Én a második módszert választottam. Ezzel persze lemondtam néhány olyan fajról, amelyek a földön szeretnek inni és fürödni.

Fontos az is, hogy az itató és a háttér távolsága legalább 4-szerese legyen a fényképezőgép és az itató távolságának. Így még kicsi rekeszérték esetén és homályos marad a háttér. Ha tudjuk a rekeszt nagyobbra venni, akkor még jobb lesz a helyzet.

4. Tükör, vagy nem tükör

Mostanában divatos a nyomozótükör mögül fényképezni. Vagyis belűről átlátszik, kívülről tükröződik a les ablaka. Kevesebb szó esik a természetre gyakorolt hatásáról ennek a módszernek. Sok madárfajnál a hím madarak vetélytársat látnak a tükörképükben. Ezért akár meg is támadhatják "önmagukat". Ugyanez történhet autóüvegnél vagy tükörnél is. Nem éri meg a kényelmes kilátásért akár egyetlen madár életét is kockáztatni. Így mindenkit arra biztatok, hogy ne alkalmazzon ilyen üveget.

Helyette a természetes álcázást választom. A lesen vágok egy 4-5 cm-es lyukat, majd növényekkel álcázom. Ha a lesben kellően sötét van, akkor a madarak nem látnak be. Persze sokszor észrevesznek így is. Ettől izgalmas a dolog.

Ez a kis leírást gondolatébresztőnek szántam. Írjátok meg nyugodtan a saját javaslataitokat.

Mint azt a csevegőben olvashattátok, Béla is kedvet kapott a fényképezéshez. Az itatónál remek közeli képeket készített. A rozsdafarkú már-már közelíti a profik szintjét. Másokat is bíztatok, hogy kövessék a példáját. Nem is a fényképek a fontosak, hanem az itatás!

Ez a pár nagyon sok egyforma állati szőrt hordott be az odúba. A tojó szépen egyenletesen beborította vele a fészket. Úgy néz ki mint egy paplan. Egyébként nem történik semmi érdekes. A tojó szorgalmasan ül a tojásokon. 6 tojás maradt. Az első költés nagyon sikeres volt, talán ezért csak ennyi.

Nagy örömömre az új fészekben már 6 tojás lapul. Elég változatos volt az időjárás, ezért gyakran betakarta a szőrökkel a tojó a fészket. Ma már elkezdte a kotlást, mert folyamatosan ül a fészken, pedig 30 fok van árnyékban. Mennyi lehet az odúban?

Technikai okok miatt nincs most videó, de már elhárítottam a hibát. Holnap töltök fel.

Késznek mondható a fészek, mert az alján legalább egy tojás lapul. Ahogy szokták, betakarják szőrökkel. Most is hoztak egy piros fonalfélét, ami kicsit természetellenes. Abból építkeznek, amit találnak. Ebből is látszik, hogy az emberi szemetelés mindenhova eljut.